Mindenki azt találgatja, hogy meddig tart az elmúlt hetek tőzsdei zuhanása, meddig drágulhat a frank, meddig zuhannak a részvények árfolyamai, és mikor jön el végre a megnyugtató fordulópont, ami után fellélegezhetünk: nem éljük át ismét a 2008 őszihez hasonló vagy annál is mélyebb válságot. Véleményem szerint persze 2008. óta sem lábaltunk ki a recesszióból. Igaz, hogy a tőzsdei mutatók javultak, a részvények emelkedtek, a forint árfolyama normalizálódott ezen időszak alatt, de a foglalkoztatás jelentős mértékben nem javult, az ipar nem indult be, a fogyasztás sem fokozódott számottevően. Kétségtelen, ha a jelenlegi tendencia maradna, az beláthatatlan következményeket teremtene a világgazdaságban.

Nap mint nap újabb és újabb cikkek ejtenek gondolkodóba. A minap azt olvashattuk a FED egy neves amerikai közgazdásáztól, hogy gyakorlatilag mindegy, milyen mértékű az USA eladósodottsága, az egyébként még csak papíron csődbe nem ment Amerika számára a csőd véleménye szerint sosem fog realizálódni, hiszen minden adott számára a régi jól bevált gyakorlat alkalmazásához: annyi pénzt nyomtat, amennyi hiányzik a gazdaságból. Ez a fedezet nélküli pénzömlesztés egészen addig működőképes is, míg a hátteréért valaki megdolgozik. Ha ez a valaki nem az USA, akkor majd más, ahol a dollárt is használják: Távol-Kelet, Dél-Afrika, Ausztrália, teljesen mindegy. Ha beüt a világválság, akkor azonban a dollár hirtelen rendkívül erős romlásnak indul, és onnantól kezdve a lejtőn nincs számára megállás.

Saját szempontunkból az a legfontosabb kérdés, hogy mikor áll meg a CHF forinthoz viszonyított drasztikus emelkedése, és kezd végre az árfolyam a többség által reálisnak tartott 210 Ft környékén normalizálódni. Persze az egyén számára is sokkal súlyosabb következményekkel jár a pénzpiacok összeomlása, de senki sem hibáztatható azért, ha elsősorban amiatt aggódik, hogy a lakása részleteit tudja-e fizetni a jövőben is. A hét második felében a CHF-HUF árfolyama jelentősen javult. Pletykák szerint az MNB avatkozott be az árfolyam totális elszabadulásának megakadályozására, ezt azonban cáfolja az, hogy a CHF árfolyamára a jegybank is csak az eurón keresztül képes hatni - márpedig hogy így befolyásolja az árfolyamot, arra se elegendő tőkéje nincs az MNB-nek, se értelme nem lett volna (nehéz elképzelni, hogy Magyarország az EUR-CHF árfolyamot döntő mértékben befolyásolja). Lehetséges lenne az is, hogy a paritás hajszálnyira való megközelítését követően a befektetők és spekulánsok belátták, hogy a trendforduló közel van, és hirtelen sokan elkezdtek eladni. Bármi legyen is a mögöttes ok, a svájci deviza árfolyama minden bizonnyal a jövő héten is gyangülni fog. Akár a svájciak beavatkozása, akár a világpiaci események hatására.

Továbbra is állítom azonban, hogy a görög csőd, a fenntarthatatlan portugál, spanyol és olasz gazdaság, az USA adósságának gazdaságához mért súlyos aránya, a munkanélküliség általános növekedése, a részvénypiacok működésképtelensége a közeljövőben össze fogja roppantani a jelenleg is labilis lábakon álló gazdaságot, mígnem egy új gazdaságpolitikával világszinten irányított munkaalapú társadalom megteremti egy működőképes és fenntartható gazdaság feltételeit. Még akkor is, ha emiatt marxista és bolond vagyok. Reménykedjünk benne, hogy az átmenetet gyorsan és a legkisebb fájdalommal éljük majd meg.