Alábbi cikkemben sem a devizahitelt felvevő magánszemélyeket, sem az azokat folyosító bankokat nem akarom hibáztatni, csupán a veszélyekre és következményekre hívnám fel a figyelmet.
Hitelhez az átlagember háromféle módon juthatott ezidáig: deviza-, devizaalapú- vagy forinthitelt vehetett fel. Persze sok esetben "ha kell, ha nem alapon", de ezzel most ne foglalkozzunk. A forinthitel kamatát drágának tartottuk, olyannyira, hogy 2004 táján már egyértelmű volt mindenki számára, hogy lakáshitelnél (de még autóhitelnél sem igazán) szóba sem jöhet. Hiszen miért fizetnénk a jelenben havi 50 000 Ft törleszőnél másfélszer annyit (nagyjából ennyi volt ezidőtájt a különbség a forint- és devizahitel ára között). Ráadásul az elvárható volt, hogy a hosszú távra felvett hitelben (10-25 év) az idő folyamán az árfolyamkilengések kiegyenlítik egymást nagy valószínűséggel (nézzük csak meg az elmúlt 30 évben hogyan változott a CHF vagy az USD árfolyama a forinthoz képest). Köztudott, hogy arra nem sokan számítottak, hogy a 150 Ft-os árfolyamon felvett CHF 250 Ft-ot is eléri. Sem a magánszemélyek, sem a bankárok, sem az EU kormányai.
Szubjektív vélemény: arról nem sok helyen esik szó, hogy valójában mitől is nevezzük a CHF-et túlértékelt valutának, pedig tényleg az. A gyorsan változó világgazdasági események egyelőre még mindig nem adnak bizakodásra okot. A svájci gazdaság megdönthetetlennek hitt, és ebbéli hiedelmükben a befektetők megrendíthetetlenek. Biztos befektetést keresnek (egyáltalán létezik-e ilyen napjainkban?), de az arany ára már 3 éve meredeken emelkedik, lassan megfizetethetetlen. A "menedékvalutát" eddig még nem rohamozták meg, így itt volt az "ideje" ennek is. Ez a hiedelem azonban a részvénypiacra egyelőre nem látszik betörni, így várhatóan a svájci tőzsde indexe ugyanúgy zuhanásnak indul, mint a világ nagy tőzsdéi, ami negatív hatással lesz a CHF-re is. Lehetséges, hogy éppen most, ilyen magas áron érdemes éppen CHF(-alapú) hitelt felvenni.
Marad tehát a deviza- és a devizaalapú hitel. Utóbbi a világ egyik legnagyobb visszaélése a gazdaságban. Devizaalapú hitel nyújtásakor a hitelező bank forintkölcsönt nyújt, de annak értékét átszámítja a hitel devizájának értékére, majd rendszeresen abban is számol el. Így jelen esetben úgy keletkeztek irreális többletterhek, hogy azok mögött megintcsak nemhogy valós munka vagy érték nincs, de valójában deviza sem. A bankok tájékoztatása szerint kötelesek minden devizaalapú hitel esetében a hitel összegének megfelelő devizát vásárolni is a piacon. Azonban hogyan lenne ez lehetséges akkor, amikor a bankok számára törvény adta lehetőség, hogy pénzügyi erőforrásaik kilencszeresét hitelezzék ki? Ebből egyértelmű kell legyen, hogy a bankok a devizaalapú hitelezések tömegesítésekor világosan látták a forint ezekhez képest várható romlását.
A devizahitel mögött valóban deviza áll. Ezzel már csak az a probléma, ami a másik két esetben is: a bankok semmilyen kockázatot nem viselnek, minden árfolyamingadozást az ügyfélre terhelnek. A kisember pedig elkezd a pénzével úgy tőzsdézni, hogy valószínűleg nem is tud róla. A legsúlyosabb gazdasági összeomlás amúgyis akkor következik majd be, amikor boldog-boldogtalan akár sms-ben valódi részvényeket adhat-vehet ész nélkül. Nem vagyunk messze tőle, talán a jelenlegi helyzet még időben érkezett komoly arconcsapás volt a kisemberek pórázának elengedésében a pénzpiacok világában.
